Adj esélyt

Mikor a gyermeked szemébe nézel,

meg kérdezed-e, gondolatban tőle,

ugyan meddig élheted gyermekkorod,

vajon felnősz-e, és lesz-e öreg korod?

Most még gondtalanul kacag,

kicsi szívében nincsen harag.

De mi lesz holnap, ki tudja,

lesz-e néki jövője, múltja?

Lesz-e néki gyermeke, unokája,

lesz-e néki hite, lesz-e vallása?

Vagy eltapossák, esélyt sem adva,

bosszúból, hitéért legyilkolva.

Hogyan tudsz úgy szemébe nézni,

csöpp kis arcát, haját simogatni?

Miközben tudod, hogy tőle az esélyt

te vetted el, szíved akkor mit felel?

Hogy tudod gondtalanul ölelni,

csacsogó beszédét hallgatni?

Édes kacagását hallja-e szíved,

amit ellepett már a gyűlölet.

Mert, hamar eljöhet az a pillanat,

mikor édes, csilingelő hangja

már csak egy fájó emlék marad.

Hisz te döntöttél így, te, magad.

Többé nem ölel már át kicsi karja,

nem ad puszit, puha, rózsás ajka.

Nem simogatja orcád, nem becéz,

Isten felé nyúl már az a két kis kéz.

Sírjánál ne ereszkedj térdre, mert

a te lelkeden szárad csöpp kis vére.

Egy szó kellett volna, csak egy nem,

de megtagadtad tőle, te esztelen.

Sándor Kinga

Tisztelt Magyar állampolgárok, itthoniak és külhoniak

Koránt sem arról szeretnék írni, hogy mindenki változtassa meg a politikai nézetét, pártszínpátiáját, nem, nem erről van szó.

Rólunk, magyarokról, Magyarországról, amit már eddig is széttépáztak, leigáztak, gazdaságilag tönkre tettek olyan nemzetek, emberek, kik a hatalomra törtek, önös érdeküket előre helyezve, a magyarság megmaradásának.

Úgy látom, hogy most megint arra felé tartunk, hisz hazaárulókkal van telve a politika.

Hogy miért mondom ezt, honnan veszek ilyen súlyos vádakat egyes politikusokkal szemben, nagyon egyszerű, a napi politikából.

Nagyon természetes, hogy mindegyik párt a maga látásmódját, a politikában való nézetét tartja helyesnek, nincs is ezzel semmi baj.

Azzal sincs, hogy egymás ellen harcolnak, mármint képletesen és ahol tudnak, hát ártanak a másik pártnak, hisz, ahogy a közmondásban is benne van, háborúban, szerelemben minden megengedett.

Igen, megengedett, de csak addig, míg nem viszik ki a határunkon kívülre, ezzel ártva a magyar nemzetnek, a benne élő embereknek.

Az, hogy Orbán Viktor Miniszterelnök úrnak szeretnének ártani, talán még érthető, mert másképp ők nem törhetnek az élre, de nekünk, magyar embereknek, ugyan miért?

Mert nézzük is, hogy miről van szó, Kint Brüsszelben, az EP falai között, bizony, aljas dolgok történnek.

Nem elég, hogy más nemzetiségű képviselők folyton hazánkat pocskondiázzák, szeretnék ellehetetleníteni, nem, ez nem elég, sok magyar politikusunk is ezt teszi.

Még ők is beszállnak, sőt elől járnak országunk tönkre tételében.

Szankciókat kérnek hazánk, „hazájuk” ellen, amiből, nagyon is kilátszik, hogy csak a saját előre menetelük mindenekelőtt, és mindenekfelett.

Hisz azzal, hogy állandóan az országunk helyzetét és a kormányzó pártot minősítik otromba módon, kérve az EP-ét arra, hogy ne adja meg Magyarországnak, a neki járó EU-s pénzeket, bennünket, az embereket hoznak nehéz helyzetbe.

Nekik akkor is meglesz a betevőjük, és ami ahhoz jár, de nekünk, mi fog jutni.

Újabb elszegényedéshez, sőt merem mondani, hogy Magyarország megsemmisüléséhez vezet ez az út.

Ezekkel az aljas cselekedettekkel, ugyan, előfordulhat, nem választják újra a jelenleg kormányzó pártot, hisz az állandó negatívumokat szajkózó, emberek fejét tele tömő propagandájukkal, nézeteikkel, azt sugallják, hogy az is rossz, ami jó.

Minden párt harcoljon a maga igazáért és az emberek, ki-ki, ahogy érzi, küzdjön mellettük, vagy ellenük, de csak a határainkon belül, ne engedjék, hogy mások parancsoljanak nekünk, ez a mi belügyünk.

Ezért kérek minden magyar állampolgárt, hogy gondolkozzon el ezeken a dolgokon, aki nem a hazájáért dolgozik, az ellene van, mint ahogy a példa is mutatja.

Ezek az emberek nem értünk, hanem Orbán Viktor és kormánya ellen dolgoznak, csak közben minden egyes alkalommal belénk rúgnak, és ezzel, elsősorban nem a kormányzó pártnak, hanem nekünk ártanak.

Ugyanis, Orbán Viktor, akár így, akár úgy, ki hogy látja, de már beírta magát a történelembe és ott is marad, míg van Magyarország.

Igen, amíg létezünk, de meddig, lehet, hogy nagyon hamar bekövetkezik a magyarság megsemmisülése, hisz nagyon is elképzelhető, hogy jön egy újabb „Trianon”, ami még attól is rosszabb lesz, mert teljesen megszűnik, eltűnnek még a határaink is, ha csak nem parancsolunk megálljt a hazaárulóknak.

Viaskodjanak itthon, de ne lehetetlenítsék el hazánkat, ne árulják ki és főleg ne árulják el idegen hatalmaknak.

Mert velünk, magyarokkal, akkor mi lesz, félő, hogy egy kis idő múlva, már mi is csak történelem leszünk némely könyvben, és pár száz év múlva, még a kutya sem fog emlékezni ránk.

Nem lesz többé magyar hon, nem lesz többé büszke magyar nemzet!

Sándor Kinga

Nekik se Istenük, se hazájuk...

Még mindig a vasárnapi szentmise körül forognak a gondolataim, újra és újra magam előtt látom, a Hír24, róla készült videóját.

Katz Dávid, a riporter, mintha nem is ebben a világban élne, vagy nagyon is, aki tele rosszindulattal, aljas szándékú kérdésekkel állította meg a templomba igyekvő híveket.

Kérdései vérforraló és bicskanyitogató, ellenben a hívekkel, akik higgadtan válaszoltak a kérdésre és így nem tudott belekötni senkibe sem.

Micsoda elfajzott teremtményei az ilyen emberek Istennek?

Honnan jönnek, honnan bukkannak elő, egyáltalán anya szülte őket, vagy csak teremnek, mint rekettyésben a csúszómászó?

Igen, azt hiszem, hogy ez a legjobb szó rájuk, csúszómászó, kik egyre sűrűbben felbukkannak, próbálják megalázni az embereket, nem törődve azzal, hogy mily módon sértik hitüket, emberi mivoltukat.

Ha van is édesanyjuk, ugyan mit szól az ilyen, másokat megalázó viselkedéshez, vagy lehet, hogy ő sem imádkozik soha, buzdítva, elvetemült fiacskájukat aljas cselekedetekre?

Mert akkor nincs miről beszélnünk természetesen, hisz olyan közegbe születtek bele, amely nem ismer szeretetet, Istent, szülőt és hazát.

Vagy talán Ő is szégyelli, hogy milyen embert hozott a világra és már nem mer kimenni még az utcára sem, nehogy valaki a fejére olvassa gyermeke bűneit?

Az ilyen emberek kérdeznek más ember bűnéről, kik maguk, a legmélyebb fertőben hemperegnek nap, mint nap és abból élnek, hogy a szellemileg alultáplált olvasóit szórakoztassák.

Egyszer biztosan eljön majd az a nap, mikor önmagukért fognak imádkozni, Istent arra kérni, hogy segítse meg őt, vagy családtagját szenvedéseikben és bocsássa meg az eddigi bűneiket.

Vajon akkor Isten megbocsájt-e nékik, valószínűleg igen, és mi, nekünk, embereknek kötelező-e a megbocsájtás az ilyen emberek irányában.

Isten igéje ezt hirdeti, és mi fejet hajtunk előtte, mert megbocsájtani talán lehet, mert ez a keresztényi kötelességünk, de elfeledni a sok rosszat, a megaláztatást, azt soha.

Sándor Kinga

 

NYÍLT LEVÉL (II.)

Válasz:  Büki Zoltán Hid a Jövőbe Párt elnök részére:

Tisztelt Büki Úr!

Kedves Zoltán! Ön küldött nekem már három üzenetet a chat ablakomba, amire azt írta, hogy nyílt választ írt.

Nos, először is, ami egy privát chat ablakban megjelenik, az nem nyílt üzenet, mert azt csak én olvasom, kivéve, ha másokkal is megosztom.

Szándékomban is állt, hogy felteszem, de szintén nyílt levélként és nem csak úgy, reklámként, hogy mindenki lássa, milyen” korrektül” szeretne tenni az emberekért, esetleg, (” kormányozni”?)

Eleget is teszek a felkérésének, már csak azért is, mert Ön embereket vádol, de semmilyen kézzel fogható bizonyítékot nem szolgáltat.

Vádaskodni csak konkrét bizonyítékok alapján lehet és nem a levegőbe puffogtatni aljas rágalmakat, várva azt, hogy valaki reagál rá.

Az én részemről is csak azért a reakció, mert a második üzenetében azzal vádol, hogy nincs bennem tisztesség, becsület.

Akkor lássuk az első üzenetet, a chat ablakomból korrektül bemásolva:

/„Tisztelt és kedves Kinga! Ja már Nyílt Levelet írt nekem, remélem lesz annyira korrekt, hogy a Nyílt válaszomat is közzéteszi.”/

-       Kedves Zoltán, ez nem nyílt válasz, még kevésbé nyilvános, mint ahogy már fentebb is említettem.

A következő mondata:

/„Először is tisztázzunk pér dolgot. Nem voltam párttag a Fideszben, pedig 1994-ben az Önkormányzati választásokon még Őket segítettem. Az akkori Orbán Viktor tetszett, de azóta sajnos megváltozott, és vele együtt a Fidesz is.”/

-       Na, ezt kár volt tisztázni velem, ugyanis én egyáltalán nem szeretem a napraforgókat, csak úgy, mint virágot!  A szélkakast sem, mert az meg egy idő után berozsdásodik és nyikorog, nagyon idegesítő tud lenni.

/„Egészen 2009-ig próbáltam magam távol tartani a politikától egészen addig amíg egy Német barátom aki halálos beteg volt úgy nem döntött, hogy halála előtt szeretne jót cselekedni és sikerült őt meggyőznöm, hogy itt magyarországon építsen egy gyárat közel 38 milliárd forintos beruházással mintegy 2000 munkahelyet teremtve. Az átlag fizetés mintegy netto 160-180 ezer forint lett volna. A Fidesz elzavarta mert nem volt hajlandó senkinek sem a zsebébe dugni pénzt. (Röviden ennyi a történet) Ez ami már nekem is elérte azt a szintet, hogy elég a gazemberségből. 2010-ben csatlakoztam a Haza és haladás civil szervezethez ahol elvállaltam a választásokkal kapcsolatos ügyintézést Nógrád megyében.”/

-       Erre most mit is lehet mondani?  Szerintem, aki egyszer belekóstolt a politikába, az nem valószínű, hogy ilyen nagy erőszakot kövessen el maga ellen, már, ha csak az anyagiakat nézzük is.

Amit pedig a német barátjáról ír, az hasonlít, egy Mátyás Király meséhez, amit esetleg egy három éves gyermek talán kellő figyelemmel hallgatna.

 Felmerül a kérdés, hogy inkább, miért nem amerikai nagybácsi?

Persze az meg azt a kérdést vonzaná maga után, hogy miért nem Önnel cselekedett valami jót? Természetesen a német barát esetében sem lehet elhanyagolni ezt a kérdést.

Továbbá letagadni azt, hogy az Együtt PM választási bizottságának az elnöke volt, finoman szólva, nem tisztességes és becsületes emberre vall.

/„Jól ismerem a megyét és a szervezet kitűzött céljai teljesen megegyeztek azzal amit én is el tudtam képzelni egy normális országban. Amikor beléptem nem volt párt. Az őszi önkormányzati választáson független jelöltként indultam Balassagyarmat polgármesteri székéért.”/

-       Ezt teljes mértékben elhiszem, mármint, ami az elképzeléseit illeti.

-       Zsíros falatok, kevés munka, sőt, még a hebehurgya ötleteit is könnyebben tudná megvalósítani.

De ami a független pártállását illeti, már megbocsásson, ez egy nagy blabla, nem csak az Ön esetében, hanem mindenkinél, aki ebben a színekben indul.

Ugyanis az ilyen függetleneknél mindig van egy háttér párt. Remélem, nem várja, hogy ezt én magyarázzam el Önnek.

/”Jelenleg is csak a saját pártomnak leszek tagja amint bejegyzi a bíróság. Válaszolok kérdésére: Igen valamennyi gazembernek börtönben a helye aki az adófizetők pénzét ellopták és a saját gazdagodásukat segítették elő vele függetlenül, hogy milyen párt, vagy szervezet, minisztérium tagja volt.”/

-       Ejnye, tehát még be sincs jegyezve és Ön máris úgy tünteti fel magát, mint egy hivatalos pártelnök.

Azért én különbséget tennék ezek között a „gazemberek” között, mivel nem mindegy, hogy ki vett el, vagy ki adott az embereknek pénzt a megélhetéshez, nem mindegy.

Mert ugye, azzal gondolom, egyetért, hogy az, aki mély szegénységbe döntötte az országot, nem egyenlő azzal, aki kihúzta onnan.

Ezen dolgok között, aki nem tud különbséget tenni, azt nem vaknak, hanem nagyon buta, vagy számító, a magához való ésszel rendelkező embernek nevezném.

Választhat, hogy melyiknek vallja magát. Amúgy pedig én nem is állítottam, hogy bármely pártnak a tagja lenne, igaz?!

/„ A pártunk jövőbeli céljai tiszták és világosak. Minden magyar állampolgárnak aki becsületes munkából vagy éppen egy élet munkájának eredményeként nyugdíjából él, joga van a tisztességes megéléshez. Hogy ne kelljen nélkülöznie, és a számlák kifizetése után is maradjon pénze. Mindig is azért fogok küzdeni, hogy a tisztesség és becsület szó értéket jelentsen, és mindenki megkaphassa azt ami jár neki.”/

-       A céljaik nagyon tisztességesnek tűnnek, csak a megvalósítással lesznek gondok. Mert tegyük fel, hogy valamilyen csoda folytán bekerülnek a kormányzásba, és amíg tele lesz a kamra, addig tudnak is osztogatni, koncot oda vetni. De egyszer az is kiürül, mert ahhoz már nem értenek, hogy milyen módon tudnák újra és újra feltölteni.

-       Önök ehhez nagyon kevesek mindenféle téren. Sem iskolájuk, sem tapasztalatuk nincs, mellyel ezt a posztot be tudnák tölteni, nem beszélve arról, hogy először a saját zsebeiket tömnék.

A harmadik üzenete pedig így szól:

/„Ennyit a tisztességről. Ezért fog elbukni a FIDESZ, mert az összes pártolójában hiányzik a tisztesség és a becsület. Sajnálom.”/

Bár önökbe szorult volna annyi tisztesség, mint a Fidesz párt pártolóiba, ez értendő, az egész ballib bagázsra.

A bukást, kár várni, addig álljanak fél lábon kardvívó állásba.

Sajnálni pedig mi sajnáljuk, hogy a demokrácia égisze alatt olyan dolgokat engedhetnek meg maguknak, ami minden más, normálisan gondolkodó embernél veri a biztosítékot.

A párt nevéről meg csak annyit, hogy kissé elkúrták, ugyanis egy hídnak az a szerepe, hogy két, vagy több partot összekössön, ezt a funkcióját önök, ha képletesen is, de felrobbantották.

Csak remélni tudom, hogy most elégedett, hisz mindhárom, írásjeleket nélkülöző, chat üzenetét nyilvánosságra hoztam, amelyekre nincs jobb szó, minthogy dilettáns.

Búcsúzóban még annyit, hogy egy ország vezetését, hagyja a hozzáértőkre, Ön ehhez nagyon kevés.

A továbbiakban nem szeretnék önnel semmilyen diskurzust folytatni, kérem, kíméljen meg az üzeneteitől.

Üdvözlettel:

                        Sándor Kinga

Budapest 2015-05-31

NYÍLT LEVÉL

Büki Zoltán Hid a Jövőbe Párt elnöke részére:

Tisztelt Büki Zoltán Úr!

Ön a mai napon felkeresett a facebook oldalamon, ismerősnek jelölt, majd chat üzenetet küldött, ami a következőről szólt:

Büki Zoltan

Kedves Kinga! Ha megengedi, hogy így szólíthassam meg. Szívesen beszélgetnék Önnel, arról, hogy miért volt szükség a Pártalapításunknál a pirotechnikai effektre. Szeretném elmondani, mik a céljaink és miért szeretnénk és főleg milyen irányba vinni az országot. Sajnos az én apukám is rokkantnyugdíjas és jelenleg is őt ápolom. Kérnék egy telefonszámot, hogy felhívhassam. Az enyém 30/xxx-xxxx Büki Zoltán Hid a Jövőbe Párt elnöke.

Kedves Zoltán!

                                    / remélem, hogy Ön sem bánja, ha így szólítom/

Nem mondom, hogy nem lepődtem meg és az első reakcióm az volt, hogy töröljem az ismeretség jelölését, majd csak később láttam az Öntől érkezett üzenetet.

Aztán meggondoltam magam és visszajelöltem, gondolván, hogy talán még egyszer ír, nem mintha túlzottan kíváncsi lennék arra, hogy milyen elképzelések motiválják Önt, egy ilyen agyament cselekedetre.

De hát gyarló az ember és az vesse rám az utolsó követ, ki ebben az esetben nem kíváncsiskodna egy kicsit.

Az Ön cselekedetén szerintem nincs mit magyarázni, olyannyira nem, ahogy a többi megmozdulására sem tudnék elfogadható magyarázatot találni.

Ön a Pestisrácok oldalán már elkezdte ecsetelni cselekedeteinek mozgató rúgóját, ami, nem akarom megsérteni, de ugyan csak silányra sikeredett.

Nem beszélve arról, hogy én nem vagyok az édesanyja, (hála Istennek) tehát nekem ne magyarázza meg a bizonyítványát.

Ön azt írja az egyik kommentjébe, hogy egyáltalán nem tartozik egyik párthoz sem és az összes párt politikusát szívesen börtönbe záratná.

Nos, úgy látom, hogy kezd kissé kihagyni az emlékezete, ezt írom annak okán, hogy Ön még nem is olyan régen, a Együtt-PM Nógrád megyei 2. számú választókerületének elnöke volt. 

Fel nem foghatom, hogy ezek után miért írja azt, hogy egyik párthoz sem tartozik, vagy őket mentesítené a börtönbe zárás alól?

Továbbá, Szabó Gáborhoz, /alias Tuareg/ fűződő viszonyát sem tagadhatja, ki már megjárt szinte minden pártot, rosszabb, mint egy szélkakas.

Róla pedig tudvalevő, hogy most éppen a DK-hoz kötődik, és aki egy olyan ember, hogy nem átallott leírni egy gyönyörű gondolatát, miszerint megbecstelenítették a Kossuth teret, mikor sátortábornak gondolták azt a területet, amelyet szerintem mindenki tisztel, aki igazán magyarnak érzi magát.

És Ön ebben a mocskos gaztettben, szintén részt vett, akkor hogyan tehet olyan kijelentést, hogy egy párthoz sem tartozik.

Jómagam, minden szépet és jót elhiszek önről, ami a magánéletét illeti, de a politikai indíttatását ne akarja megmagyarázni, mert az teljesen egyértelmű.

Persze lehet, hogy rosszul gondolom, mert az is lehet, hogy csupán csak nem tudja fel érni ésszel, hogy most milyen cipőbe lépett.

Azt sem értem többek között, hogy miért írt nekem, hisz én nem vagyok több mint józan paraszti ésszel megáldott facebook felhasználó.

Vagy esetleg így szeretne híveket szerezni, egyesével keres meg embereket, hogy magamögé állítsa?

Ennyire ostoba azért talán még sincs, de, ha mégis, akkor megsúgom, hogy ez keserves, nyögve nyelős munka lesz.

Akárhogy is van, Ön a saját pártjában, nem lesz több, egy bólogató Jánosnál.

Még annyit tennék hozzá, hogy ebben a politikai játékban, a szerep leosztása a következő:

 A DK, egy nagy bálna, Tuareg a radarja, kinek az a feladata, hogy felderítse az átverhető, politikai babérokra törő embert, aztán egy idő után, hamm, bekapja.

Üdvözlettel:

                                                 Sándor Kinga

FELTÜNÉSI VISZKETEGSÉG, VAGY CSAK SPONTÁN IDIÓTIZMUS

Édes jó Istenem, nem akartam hinni a szememnek, mikor azt olvastam, hogy ma, egy újonnan alakult párt, úgy próbálja magára vonni a figyelmet, hogy robbantani fog.

Szóval, Magyarországon sérül a demokrácia, nincs szólásszabadság, nincs sajtószabadság, nincs semmi?

A Demokratikus Magyarországért Civil Társaság nevű új párt vezetője, Büki Zoltán, aki mindenképpen az Erzsébet hídon akart robbantani, így akarva felhívni magára a figyelmet.

Már megértem hatvan évet, nagyon sok hülyeséget láttam, sőt magam is tettem olyan dolgokat, ami másnál verte a biztosítékot.

Tehát én sem voltam piskóta, nem kellett a szomszédba mennem, ha valakit, vagy valakiket, akár megviccelni, vagy uram bocsánat, kissé bosszantani szerettem volna.

A környezetem ismert annyira, ha elmosolyogtam magam, csak úgy magamban, akkor számíthattak valamilyen meglepetésre, készültek is rá, de felkészülni soha sem tudtak igazán.

De én ezekhez képest, csak egy kispályás vagyok, nagyon bánt, hogy ilyen sekély képzelőerővel áldott meg az Isten.

De most…. Na, de most, ha lehunyom a szemem és elkezdek vizionálni, mert ugye az ember vizuális lény, így látom magam előtt a jövőben megalakult pártokat, akik különböző módon hívják majd fel a figyelmet magukra, mikor bejelentik a megalakulásukat.

El tudom képzelni, lesz olyan, hogy valaki be szeretne vitorlázni a köztudatba és ezért elárasztja Budapest utcáit a Duna vízével.

Természetesen, szélcsend esetén, szélfúvó gépeket alkalmazva majd, hogy meg ne fenekledjenek már az első napon így vitorlázva az utcákon.

De esetleg, alakul majd egy új zöld párt, ők meg kimennek a legelőkre, szarvval a fejükön, esetleg farkat is csatolva magukra és csendes, közös legeléssel, csak néha, néha egy-egy elbődüléssel adják tudtunkra, hogy vannak.

Szóval, mondom, sok mindent eltudok, már képzelni, kezdek újra toppon lenni, ha vizionálásról van szó.

Még az is lehetséges, hogy némelyik pártocska pedig, a fákon ugrálnak, mint a majmok és közben Tarzant utánozva üvöltenek.

Mindenki hunyja le a szemét és képzelje maga elé őket, ahogy Budapest zöldövezeteiben egyik fáról, a másikra hintázzák át magukat, ordítva, makogva.

A liánkérdést igaz, hogy nehezebb lesz megoldani, de a magyar ember találékony, ajjaj, de nagyon.

Kár, hogy nem okosabb dolgokra használják a találékonyságukat egyesek.

De hát, ezek nem egyesek, még csak nem is kettesek, de még a hármasoknak sem mondanám őket.

Ők azok, kik feltűnési viszketegségben szenvednek, nem csak a környezetüket akarják sokkolni, hanem, az egész országot, sőt szeretnének bevonulni a történelembe is.

Az idióták könyvébe talán bekerülhetnek, de, ha még élek, bojkottálni fogom a könyv kiadását.

És mind ezt pedig engedi ez a demokrácia nélküli ország, szégyen, na, de nem?

Sándor Kinga

SOK EMBERNÉL ELKOPOTT AZ A SZÓ, HOGY HAZASZERETET

Sok embernél elkopott az a szó, az, az érzés hogy hazaszeretet

Sokat gondolkodtam azon, hogy írjak-e erről a témáról, mert mostanában annyi a történés, hogy az ember csak kapkodja a fejét.

A haza szeretet, a mi családunkban, nem csak egy elpufogtatott, éterbe kiáltott szó, hanem valódi, igaz érzelem. 
Kicsi gyermekkoromban szívtam magamba ezt a feltétel nélküli hazaszeretetet, tanulva szüleimtől, nagyszüleimtől.
Aztán tovább adva gyermekeimnek és most az unokámnak, ki három éves és, ha meglátja a magyar zászlót, azonnal mondja is: piros, fehér zöld, ez a magyar föld.
Mondhatják sokan, hogy nem vagyunk ezzel egyedül, tudom ezt jól és nem is azért írok, hogy ezt bárkinél kétségbe vonjam, vagy ezzel kérkedjek.

Csak az utóbbi évek, hónapok, napok eseményei íratják velem ezeket a sorokat.
Nagyon elkeserítő, hogy milyen sok emberben nincs, vagy talán nem is volt meg a hazája iránti szeretet.
Vajon miért, tán nem tanították vele, nem volt kitől tanulja?
Ezek a kérdések foglalkoztatnak nap, mint nap, mikor hallom, olvasom és látom, hogy mi megy szeretett hazámban.
Ki kezdenek mindenkit, ki nem az ő elvüket vallja, sárba rántják, meg tapossák és ha tudnák, még a lelkét is eladnák.
Az európai parlamentben nyíltan támadják hazájukat, már azzal sem törődve, hogy becsomagolják, hanem egyenest mindenki szemébe, kérik ellenünk a retorziókat.

De nekik ez sem elég, gyártják a hazugságaikat, mondják a mocskolódó vádjaikat.
Ha nem érnek el valamit politikai úton, akkor ki kezdik a magán embereket, sportolókat és ezt sújkolják az emberek fejébe napi szinten.
Mindegy, hogy kit támadnak, mit hamisítanak, csak az a lényeg, hogy hallassák a hazug, mocskolódó hangjukat.
Most Hosszú Katinkát találták meg és, ha igazak a hírek, akkor innen Magyarországról indult a suttogó vádaskodás, amiből mára már hangos kiabálás lett.
Mit is várhatunk a politika berkein belül, ha már a sportolóinkat is kikezdik, vádolják, csak tudná az ember, hogy miért.
Büszkének kellene lennünk, hogy nálunk, ebben a kicsi országban, kiváló sportolók, tisztességes, dolgozni tudó Magyar emberek élnek, kik hazájukért, létükért dolgoznak.

Sokan vagyunk, kikben még nem halt ki a hazája iránti büszkeség, szeretet, féltés.
Büszkék arra, hogy magyarok, a nehézségek elől nem menekülnek külföldre, leköpve azt a hazát, amely eddig felnevelte.
Nem árulják úton, útfélen, csak azért, hogy nekik jobb legyen, vagy, hogy egy idegen hatalomtól anyagi elismerést kapjanak.
Hogyan lehet az, hogy nem fogják fel ésszel, hogy majd, ha már kifacsarták, elhasználva értéktelenné váltak, félre fogják dobni őket, mint egy használt lábtörlőt.
Érthetetlen, hogy az örömtől miért nem dobog gyorsabban a szívük, egy-egy magyar siker hallatán.
Szomorú, hogy ők nem éreznek semmit, mikor a zászlórúdon magasra kúszik a magyar zászló és zenei tiszteletadásként megszólal a legszebb 
zene, a magyar Himnusz.

Az ilyen embereknek nincs hazája, sokuknak ez, csak egy ország, ahol élt, él és lehet, hogy valamikor élni is fog, de bárhova is menjen, vesse a sors, ő mindig, mindenhol, idegen marad.

Sándor Kinga

„Kifeszített mellel kiáltom,
Büszke vagyok, büszke magyar.
Itt éltem magyar földön és
Holtamban is ez a föld takar.”
/Sándor Kinga/